Transzállapot

Transzállapot

Transzállapot: nincs tudomásod magadról?

A transzállapotról a legtöbb embernek szinte azonnal a Mario és a varázsló jut az eszébe, és ez alapján alkot elképzelést magában nagyjából így: “Transzállapotban egy másik ember befolyása alá kerülök, és ez alatt a befolyás alatt nincs tudomásom magamról.” 

Mi tagadás, ez bizony elég ijesztően hangzik. Ami engem illet, biztosan nem szeretnék egy másik ember befolyása alá kerülni úgy, hogy közben ne legyen tudomásom magamról.

Nem tudom, te hogy vagy ezzel, de bennem ennek kapcsán felmerül az a logikus kérdés, hogy ennek meg vajon mi értelme van? Mi értelme van annak, hogy egy másik ember befolyása alá kerüljek, és ne tudjak magamról? Egyetlen értelme lehetne, mégpedig az, hogy annak a bizonyos másik embernek a befolyása alatt valami olyat tegyek, amit anélkül, pusztán a saját döntésem alapján nem tennék, mert rosszul esne nekem. Hát igen. Más értelme nem nagyon lehet, hiszen, ha olyat akar, hogy tegyek, ami szerintem is jó, akkor még befolyásolnia sem kellene, megtenném anélkül is.

Csakhogy, én éppenséggel azt látom, hogy a legtöbb embernek pont az a baja, hogy mások befolyása nélkül is rendszeresen rosszat tesz magának, és ehhez, még transzállapotra sincs szüksége. Nem szereti a munkáját, de bejár dolgozni, boldogtalan a párkapcsolatában, de nem változtat rajta, stb. Minek ide transzállapot, amikor megy az önszivatás anélkül is?

 

Érzelem…

A transzállapot módosult tudatállapot. Ha van módosult tudatállapot, akkor logikus, hogy van módosulatlan is.

Az elme háromféle üzemmódban képes működni. Ezek közül az elsőben teljes egészében tudatos, a másodikban csak részben az, a harmadikban pedig egyáltalán nem.

Az elme alapállapotát, amit egy átlagos életvitelt űző, és tudatmódosító szert nem fogyasztó ember az ébredéstől az elalvásig tapasztal hívhatjuk “normál”, vagy ébrenléti tudatállapotnak. Ilyenkor az elme minden funkciója be van kapcsolva, és működik. Ez a “minden” funkció szerencsére nem olyan vészesen összetett dolog.

Mindössze két összetevő alkotja az elmét, amit egyébként mindenki ismer: az érzelem, és a logika. Ez az elme két alkotója. A feladatuk meglehetősen egyszerű. Az érzelmi elme érzelmek segítségével képeket, történeteket tud alkotni. Ezt szokták kreativitásnak is hívni. Ugyanerre képes fordítva is: egy történet alapján képes érzelmeket azonosítani. Tehát oda-vissza működik. Érzelemből történet, történetből érzelem. Ez egyébként az emlékezés alapja. Ha egy jelenség valamilyen érzelmet vált ki benned, akkor attól függően, hogy az az érzelem mennyire érint meg, emlékeket fog felidézni. Ha kicsit érint meg, akkor kisebb eséllyel, ha viszont nagyon, akkor biztosan “megmozgat”. Felkavar, és emlékeket hoz a felszínre, sőt, akár cselekvésre is késztethet.

Képzeld el mondjuk azt a helyzetet, hogy mész az utcán, és észreveszed, hogy valaki éppen egy kutyát bántalmaz. Ez a látvány várhatóan valamilyen érzelmet fog kiváltani benned, és te ettől az érzelemtől függően fogsz dönteni arról, hogy cselekedj-e, és hogyan. Ha mondjuk folyamatos csatározásban vagy a szomszédoddal, mert a kutyája állandóan ugat, sőt egyszer még meg is kaffantott, akkor lehet, hogy nemcsak rá, de úgy általában véve haragszol a kutyákra, és még az is előfordulhat, hogy örülsz annak, hogy végre valaki móresre tanít egyet a vélt ellenségek közül. Nem teszel semmit. Ha viszont kutyabarát vagy, neked is van otthon kutyád, és szereted az állatokat, akkor valószínűbb, hogy rászólsz, hogy, ha nem hagyja abba, akkor azonnal hívod az állatvédőket. (Az, hogy ilyen esetben mersz-e cselekedni, és hogyan, az még más emlékektől, élet-eseményektől is függ.) Az esemény, aminek a részesévé válsz így aktiválja az érzelmi elmédet, hoz fel emlékeket, és határoz a továbbiakról. Ez a folyamat a tudattalan döntés, és cselekvés mechanizmusa.

Itt olvashatsz egy írást az önbizalomhiányról.

… és logika

A logikai elme éppen csak egy leheletnyit összetettebb az érzelminél: nem egy, hanem két funkciója van. Az egyik az összehasonlítás. Kisebb, nagyobb, feljebb, lejjebb, előbb, később, stb. Képes vagy arra, hogy a segítségével viszonyíts, összehasonlíts, így képes vagy tér, és idő érzékelésére. Ez fontos képesség, mert ez az alapja a tudatosságnak. Ha tudsz viszonyítani, akkor nemcsak teret, és időt érzékelhetsz, hanem meg tudod állapítani azt is, hogy mi a , és mi a rossz. Az, hogy tudomásod van magadról azt jelenti, hogy tudod, hogy mi a jó, és mi a rossz neked. Ez nem feltétlenül jelenti persze azt, hogy tudatos is vagy, de legalább képessé tesz rá. Az, hogy tudomásod van magadról, távolról sem jelenti azt, hogy ezt a képességedet megfelelően használod.

Hogyan lehet azt a képességedet, hogy tudomásod van magadról, nem megfelelően használni?

Úgy, hogy tudod, hogy valami rossz neked, de ennek ellenére teszed, és úgy is lehet, hogy tudod, hogy valami jó lenne, de mégsem teszed. Azért, hogy ez így van, a logika másik összetevője tehető felelőssé: a következetesség.

 

Következetesség

A következetesség azt jelenti, hogy kitartóan képviselsz valamit, ragaszkodsz valamihez. Lehetsz következetes abban például, hogy megtartod az ígérteidet. Ez szimpatikus tulajdonság. Úgy hívják, hogy megbízhatóság. A megbízható embereket mindenki szereti. Lehet rájuk számítani, mert térben, és legfőképpen pedig időben következetesek. Sajnos ha következetes vagy, akkor előfordulhat, hogy konfliktusba kerülsz önmagaddal. Például akkor, ha megígérted a főnöködnek, hogy jövő csütörtökön délután négyre beérsz  az irodába egy tárgyalásra, de aztán a lányod szól, hogy neki viszont abban az időpontban a sportcsarnokban fellépése lesz. Ebben a helyzetben nem fogsz jó megoldást találni, mert, ha a főnököddel szemben vagy következetes (-en jó beosztott), akkor a lányod miatt lesz bűntudatod, ha pedig a lányoddal szemben (vagy következetesen jó apa), akkor a főnöködtől félhetsz. Itt nincs jó megoldás, és nem vagy tudatos sem. A következetességed miatt konfliktusba kerülsz önmagaddal. Vagy ezért, vagy azért, de biztosan rossz érzés lesz benned. Az életedben azért alakul ki ilyen helyzet, hogy a te hibás – tudattalan – működésedre felhívja a figyelmedet. Ha a hibát kijavítod, akkor többször nem kerülsz ilyen kellemetlen helyzetbe.

A hiba, amit elkövetsz egyszerű. Rosszul használod a logika következetességi képességét. Arra használod, hogy következetesen figyelj arra, ami szerinted rossz lenne neked, és elkerüld azt. Minden, éppúgy, mint az imént leírt kellemetlen szituáció az életedben ennek a hibának köszönhető. Megtanultad rosszul használni a következetességet. Ez a hiba szerencsére javítható, de ahhoz, hogy ki tudd javítani, előbb ki kell kapcsolnod a következetességet, mert a hibát csak így tudod megtalálni, és legfőképpen pedig kijavítani. Javítás után visszakapcsolhatod, mert onnantól kezdve az elméd az új procedúra szerint működik. Az az állapot, amiben az elméd van addig, amíg ez a javítási folyamat zajlik, a transzállapot. A javítást egyedül te végezheted el, mert csak te tudhatod biztosan, hogy valami jó, vagy rossz neked.

Itt pedig egy írás a félelemről, szorongásról, és pánikról.

Módosult tudatállapot

A transzállapot azért alkalmas hibák javítására, mert a következetességet egy időre kikapcsolod magadban. Az összehasonlító funkció működik, de a következetesség nem. Az elméd kikapcsolt következetességű állapota a transzállapot, vagy módosult tudatállapot. Addig, amíg a transzállapot fennáll, tehát a következetességet kikapcsolod magadban, a tér,  és idő érzékelési képességed torzulhat, ezért ezt érdemes ülve, vagy fekve megtenned. Lehet állva is, de akkor esetleg eleshetsz, ha nagyon elveszíted az egyensúlyodat, vagy kiléphetsz a transzból, miközben visszanyered azt. Ezért, ha transzba szeretnél “lépni”, akkor inkább ülj, vagy feküdj le. Úgy könnyebb.

Normál tudatállapotban tehát működik az elme érzelmi, és a logika összehasonlító, és következtető funkciója is.

A transzállapot azért módosult tudatállapot, mert ilyenkor működik az érzelmi elme, és a logikai elme összehasonlító funkciója, de nem aktív a logika következtető képessége. Ebben az állapotban javítani vagy képes  a téged irányító, vezérlő emlékképeket, azaz oldhatod a rossz érzelmeidet. Azért tudod javítani a hibákat, mert transzállapotban, azaz módosult tudatállapotban csak a logika következetességi funkciója nem működik, az összehasonlító, minősítő funkciója igen. Ha ez sem működne, akkor nem tudnál semmit javítani, mert nem tudnád, hogy mi a jó, és mi a rossz. Anélkül javítani lehetetlen, hiszen, ha nem tudod, mi a rossz, akkor nem tudod kijavítani sem. Ezért, ha olyan állapotba kerülsz, amikor nincs tudomásod magadról, akkor az elmédben módosításokat vagy nem lehet végrehajtani, vagy pedig csak olyan változtatásokat lehet végrehajtani, amelyek az elméd saját minősítési, tehát tudati működésével nem ütköznek.

 

Végül néhány szó még az elme harmadik állapotáról. Ez nem módosult tudatállapot, hanem tudattalan állapot. Ez olyan állapot, ami tudat-talan, tehát nem kapcsolható hozzá a tudat működése. Ez csak akkor lehetséges, ha a logika összehasonlító funkciója teljesen kikapcsol. Ha viszont ez kikapcsol, akkor megszűnik a jó, és a rossz érzékelése, tehát inaktívvá válnak az érzelmek is. Ez a mély alvás stádiuma, amikor már nem is álmodsz. Az álomhoz szintén kellenek érzelmek, hiszen azok alapján alkot az elme történeteket. Mivel az elmédben bármilyen lenyomatot hagyni, tehát változtatást véghezvinni csak érzelmek segítségével lehet, ezért ebben az állapotában az elme nem befogadó semmilyen változásra, hatásra, szuggesztióra. Egyszerűen passzív, inaktív.

Loós Balázs

AnaLog Terápia

 

AnaLog Terápia képzés, ahol a módszerről, önmagad változtatásáról, az érzelmek feldolgozásáról, és a gátlások oldásáról többet megtudhatsz.

 

About The Author

Loós Balázs

Loós Balázs vagyok, az AnaLog Terápia megalkotója. Hiszem, hogy mindenki maga dönt a sorsáról, és határozza meg azt, hogy milyen élete lesz. Ha változtatni akarsz azon, amit tapasztalsz, akkor a viselkedéseden kell változtatnod. A viselkedésedet pedig az érzelmeid irányítják.