Önbizalomhiány

 

Önbizalomhiány

Bizalommal kapcsolatos hiányérzet (deficit), két változatban alakulhat ki attól függően, hogy a konfliktusaidat hogyan kezeled. Ha olyan ember vagy, aki szereti az akaratát rákényszeríteni a másikra, akkor az idő múlásával inkább bizalmatlanság, ha pedig elsősorban alkalmazkodásra, az elvárásoknak való megfelelésre törekszel, akkor önbizalomhiány alakulhat ki nálad.

Az önbizalomhiány nem veled született jellemző. Az önbizalmad hosszú évek tapasztalatait követően foszlott apránként semmivé. A saját döntéseidnek, és cselekedeteidnek, tehát a viselkedésednek a következménye, ezért lehetőséged van arra is, hogy újra felépítsd. Ha ezt szeretnéd, akkor érdemes előbb átgondolnod azt, hogy hogyan veszítetted el. Az önbizalom felépítése nem egy pillanat műve, hanem egy folyamat része.

 

A kompromisszum következménye

Önbizalomhiány a kompromisszumok kötésére hajlamos embereknél alakul ki. Őket konfliktuskerülőknek is szokták nevezni.

A konfliktus kialakulásának feltétele, hogy összeütközésbe kerülj valakivel az eltérő véleményetek, elképzelésetek miatt. A konfliktusokban két alapvető viselkedésmintából választasz. Az egyik a hiszti, a másik a kompromisszum. Amikor a konfliktusban egymásnak feszültök, akkor sajnos csak az egyikőtök akarata érvényesülhet. Ő az, akinek igaza van. Neki sikerül elérni azt, hogy a másik az ő elképzelése szerint alakítsa a viselkedését. Ez a „hisztis” karakter nem hajlamos az önbizalomhiányra, hiszen erre semmi oka nincs. Nem is foglalkozik a kérdéssel, mert számára az egyetlen járható út, ha a másik (te) az ő elvárásának megfelel(sz).

Értelemszerűen egy konfliktusban, ha a másik fél a hisztis, akkor neked a kompromisszumot kell vállalnod, hiszen csak az egyikőtök akarata érvényesülhet, vagy legrosszabb esetben egyikőtöké sem. Ha netán mindkettőtök elképzelése megvalósulna, akkor nem lenne konfliktus, mert nem lenne véleménykülönbség sem.

 

Az önbizalomhiány kialakulása

Amikor kompromisszumra kényszerülsz (kompromisszumot kötsz), akkor arra koncentrálsz, hogy mit tegyél annak érdekében, hogy a másik cserébe elfogadjon téged. Igyekszel jó előre kipuhatolni, hogy hogyan kell a saját viselkedésedet alakítanod annak érdekében, hogy a másik fél beleegyezésével és hozzájárulásával a saját célodat is lehetőleg elérd. Röviden: úgy viselkedsz, hogy mindenképpen elfogadjanak. Megint másképp fogalmazva, azt teszed, amit elvárnak tőled, hogy cserébe elismerést (szeretetet, elfogadást) kapj. Vagyis nem azt teszed, amit a szíved diktál, nem vállalod önmagadat, sőt ezzel a kérdéssel valószínűleg egyáltalán nem is foglalkozol. Te vagy az, aki végül a másiknak azt mondja, hogy „igazad van”. Eközben minden erőddel arra törekszel, hogy a feladatnak megfelelő karakterrel azonosulni tudj. Mindaddig természetesen semmi gond, amíg ezért cserébe elismerést kapsz, hiszen ezzel eléred a célt, amit tulajdonképpen kitűztél. Sajnos azonban az élet rendszeresen produkál olyan helyzeteket, melyekben erőfeszítéseid ellenére sem kapod meg a várt elismerést. Ennek sokféle oka lehet. Pl. a másik éppen fáradt, más foglalkoztatja, természetesnek veszi azt, ami a számodra különleges erőfeszítést igényel, stb. Minden egyes alkalommal, amikor ezt tapasztalod, veszítesz az önbizalmadból, hiszen minden igyekezeted ellenére sem sikerült kivívnod az elismerést, a pozitív visszaigazolást. Hiába adtad fel önmagad, nem érted el a célodat. Ilyen helyzetben könnyen előfordulhat, hogy azt hiszed, hogy az egyetlen kiutat az jelenti a számodra, ha kitalálod azt, hogy hogyan szerezheted vissza a másik bizalmát és elismerését. Ha így cselekszel, akkor lépésről lépésre egyre jobban feladod önmagadat. Ugyanakkor minden egyes kudarcot követően egy kicsit kevésbé vagy képes elhinni azt, hogy meg tudsz felelni az újabb elvárásnak, hiszen a korábbinak sem tudtál. Ez fokozatosan teljesen felőrli az önbizalmadat. Végül már azt sem tudod, hogy mit szeretnél és ki is vagy valójában. Egyáltalán nem magadra, hanem a másikra figyelsz, de hiába. Minél többször adod fel önmagadat, azaz minél több kompromisszumot kötsz, annál többször fordulhat elő az, hogy veszítesz az önbizalmadból, míg végül alig marad belőle. Végleg önbizalom-hiányos leszel.

Itt egy írás a félelem, szorongás, pánik témájában.

 

Akkor most mi legyen?

Ezek alapján a megoldás látszólag egyszerű: nem kell kompromisszumokat kötni, sem pedig konfliktust kerülni. Csakhogy ezzel két probléma is van. Az egyik az, hogy a kompromisszumokat már megkötötted és a konfliktusokat is elkerülted. Ezért lettél önbizalom-hiányos. Ha a továbbiakban kerülöd az ilyen helyzeteket, azzal eléred ugyan, hogy nem romlik tovább a helyzeted, de javítani sem tudsz rajta. Ettől nem lesz több önbizalmad, igaz, kevesebb sem. Azonkívül ezt könnyű tanácsolni, kivitelezni viszont annál nehezebb. Főleg annak, aki mindig is ezzel az eszközzel élt.

A legfőbb problémát valószínűleg az jelenti, hogy már megtanultál konfliktust kerülni, és esetleg azt hiszed, hogy a megoldás az, ha ebben változol, és megtanulsz konfrontálódni. Ez nem valószínű, hogy sikerülni fog, de ha netán mégis, akkor jó eséllyel elkezdesz szorongani, és idővel esetleg pánikba is eshetsz. Ennek az az oka, hogy a konfliktuskerülést gátlások okozzák, és a gátlások okkal alakulnak ki. Az adott helyzetben (és nem általában) azért kerülöd a konfrontálódást, mert erre jó okod van. Tapasztalat bizonyítja, hogy rosszul jársz, ha erősködsz a saját igazad mellett. Ez a korábbi (rossz) tapasztalat vezetett a gátlás és a konfliktus kerülését célzó viselkedésminta kialakulásához. Ha az önbizalmadat újra akarod építeni, akkor fel kell dolgoznod azokat az érzelmeket, melyek a hibás viselkedésmintákat akadályozó gátlásokat vezérlik. Ezzel egy időben megszűnik a hibás viselkedésminta, és kialakul helyette az új, amit szükségtelen gátolni, ezért a gátlás is megszűnik.

Loós Balázs

AnaLog Terápia

 

Kapcsolódó cikkek:

Az elme működéséről, az öngyógyításról és probléma megoldásról további információkat tudhatsz meg az AnaLog elme I. című könyvből, vagy az AnaLog elme I. című képzésen.

Miért van szükség az érzelmek oldására?

A tünetek (gátlások) célja, és kialakulása

Mitől függ, hogy milyen gyorsan gyógyulsz?

AnaLog Terápia konzultáció

 

About The Author

Loós Balázs

Loós Balázs vagyok, az AnaLog Terápia megalkotója. Hiszem, hogy mindenki maga dönt a sorsáról, és határozza meg azt, hogy milyen élete lesz. Ha változtatni akarsz azon, amit tapasztalsz, akkor a viselkedéseden kell változtatnod. A viselkedésedet pedig az érzelmeid irányítják.