Hogyan, és miért keletkezik karma?

A minap – távolról sem először – az egyik kliensem említette, hogy azt mondták neki, hogy azért került kutyaszorítóba a mostani életében, mert egy, vagy több korábbiban hibázott. Ez a karmája.

Kicsit konkrétabban arról van szó, hogy a szülei már vagy másfél évtizede kevesebbet keresnek, mint amennyi a kiadásaikra kell, ezért neki kell támogatni őket. Ezzel önmagában nem is lenne semmi gond, hiszen teljesen normális emberi hozzáállásról van szó. Csakhogy időközben az élete jelentősen megváltozott, és jó ideje már komoly terhet jelent a számára a kialakult helyzet. Amíg korábban könnyedén megengedhette magának, hogy eltartsa őket addig a mostani anyagi körülményei ezt már nem teszik lehetővé. Most viszont már nyugdíjasok a szülei, és így még kevésbé hagyhatja a sorsukra őket, mint eddig bármikor. Csapdába kerülve érzi magát, mert, ha fenntartja a jelenlegi helyzetet, akkor tönkre megy anyagilag, ha pedig nem, akkor a bűntudatával kell szembenéznie, mert a sorsukra hagyta őket.

 

A karma nem büntetés

Amit magyarázatként mondtak neki úgy hangzott, hogy a korábbi életében a szüleit a sorsukra hagyta, és ezért került most ebbe a helyzetbe. Emiatt alakult ki a mostani karmikus helyzet. Gyakorlatilag ezzel azt mondták neki, hogy akár bele is törődhet, mert ezen a helyzeten változtatni nem fog tudni, amíg a szülei élnek. Logikusnak, és ezért hihetőnek tűnik ez a magyarázat az biztos. Valójában logikus is, de elhinni felesleges, mert nem így, és nem ezért alakul ki a karma. Ha ezen az úton indul el, akkor sajnos nem tud kiszabadulni a kutyaszorítóból.

Ez a fajta karma magyarázat nagyon emlékeztet arra a „ha hibázol, akkor büntetést érdemelsz, és meg is büntetnek” mechanizmusra, amivel például egyes esetekben a gyerekeket szokták fegyelmezni. Ha rosszul viselkedik, akkor megbüntetik, ha jól, akkor nem. Azt, hogy mi a rossz viselkedés itt a szülő dönti el, és ritkán merül fel a felnőttben, hogy esetleg ő hibázik, hacsak nem bűntudat formájában utólag.

Nagyon ártalmas az efféle gondolkodás, mert gyorsan gátlásokat alakít ki az áldozatban, ami akadályozza őt a szabad döntéshozatalban, és cselekvésben. Végső soron magának az életnek a megélésében akadályozza, mivel végletes megfelelés- és teljesítménykényszert, és tökéletességre való törekvést alakít ki. Ez aztán azt eredményezi, hogy nem mer dönteni, mert fél, hogy mi lesz, ha rosszul dönt, és ráadásul csakis a legjobbat, a maximumot várja el saját magától, és másoktól is. Ennek az elvárásnak természetesen lehetetlen megfelelni, úgyhogy eleve kudarcra van ítélve.

Itt találsz egy írást a függésről.

 

…hanem tapasztalás a fejlődés érdekében

A karma nem azért van, hogy büntessen, hanem azért, hogy megfelelő módon tapasztalj, tanulj a segítségével. A tapasztalat segítségével leszel egyre okosabb, és érzékenyebb. Valóban azért alakul ki, mert hibáztál, de nem büntetési célzattal, hanem tanító jelleggel, és nem a logika, hanem az érzelem vezérli.

Ha már karmikus okot keresünk egy ilyen helyzetben, akkor a kérdés az, hogy miért van szüksége valakinek arra, hogy olyan terhet kelljen cipelnie, amit túlzónak, és feleslegesnek tart, és ezért nem is szeretné (vagy legalábbis már nem). Ez a tapasztalás, mint minden más arra jó, hogy megtudja, hogy pontosan milyen érzés az, amit megtapasztal. Ez által válik érzékenyebbé, empatikusabbá az adott a szituációra. Ez azt jelenti, hogy a jelenség oka egy olyan helyzetben keresendő, amikor ő várta volna el másoktól, hogy gondoskodjanak róla, pedig akitől azt elvárta, annak ez már jócskán a terhére volt.

Íme két példa arra, hogy hogyan kerülhet valaki olyan helyzetbe, hogy ilyen „karmája” legyen belőle:

 

Egy reinkarnációs történet

Egy gyermek első szülöttként szegény családba születik sok más testvérével együtt. A szülei 6 – 8 éves koráig nevelik, gondozzák, majd egy napon közlik vele, hogy innentől kezdve saját magának kell gondoskodnia az élelméről, és a ruházatáról, tehát saját magáról. Tiltakozik ugyan ez ellen, mert még nagyon fiatalnak érzi magát az önállóságra,  de a szülei ezzel nem törődnek, és az utcára lökik…

 

Az utcán nem halt éhen, de a történet további része nem érdekes abból a szempontból, hogy miért lehet ezt karmikus kapcsolatnak nevezni. Itt – egy korábbi életében – elvárja a szüleitől, hogy gondoskodjanak róla, és hibáztatja, megítéli őket azért, mert nem a – szerinte – megfelelő módon viselkedtek. Röviden: nem empatikus a szülei helyzetével kapcsolatban, elutasítja őket. A karmája biztosít lehetőséget arra, hogy a jelenlegi életében megfelelő tapasztalat megszerzésével képessé váljon az elfogadásra.

Ezt büntetéssel nem lehet elérni, mert a büntetés által csak a szenvedés válik elérhetővé, felismerésekre nem tesz képessé, csak a bűntudatot erősíti, és az önbizalmat gyengíti.

Itt egy másik írás függésről, karmáról, szerelemről.

 

És egy még kevésbé reinkarnációs történet

Egy gyermek szülei elválnak. Ő az egyikkel marad, míg a másik elköltözik, és semmit nem vállal a terheikből. Gyakorlatilag magukra hagyja őket. Minden teher így a gyermeket egyedül nevelő szülőre hárul, aki emiatt erőn felül teljesítve, önmagát kifacsarva, és feláldozva neveli fel gyermekét.

 

Ez érzelmileg jóval összetettebb történet, de éppen úgy, ahogyan az előzőben, ebben is meg lehet találni a kiutat, ha megfelelően oldják az érzelmeket, amelyek a gátlásokat, és a függő kapcsolatokat fenntartják.

 

Loós Balázs

AnaLog Terápia

 

AnaLog Terápia képzés, ahol a módszerről, önmagad változtatásáról, az érzelmek feldolgozásáról, és a gátlások oldásáról többet megtudhatsz.

About The Author

Loós Balázs

Loós Balázs vagyok, az AnaLog Terápia megalkotója. Hiszem, hogy mindenki maga dönt a sorsáról, és határozza meg azt, hogy milyen élete lesz. Ha változtatni akarsz azon, amit tapasztalsz, akkor a viselkedéseden kell változtatnod. A viselkedésedet pedig az érzelmeid irányítják.