Egy hétköznapi stresszhelyzet, és ami mögötte van: a gátlás

A stressz nem más, mint egy természetes belső jelzés, amivel a szervezet felhívja a figyelmedet az életedben jelenlévő problémára, mely megérett a megoldásra. Felkészültél arra, hogy egy korábban keletkezett, és az érzelmi elméd által elraktározott konfliktust (emléket) felszámolj. A stressz csak akkor múlik el véglegesen, ha az emléket, és vele az érzelmet feldolgozod. A feldolgozás azt jelenti, hogy meg kell keresned az emléket, és benne a hibát, és ki kell javítanod azt. Amíg ezt nem teszed meg, addig legfeljebb időszakosan tudod csökkenteni a feszültséget, de minden alkalommal, amikor olyan eseménynek leszel részese, mely az eredeti konfliktusra emlékeztet ismét zaklatott leszel. Ez független attól, hogy alkalmazol-e stressz oldási technikát, vagy nem. Ha fel akarod számolni a stresszt, akkor a figyelmedet arra az eseményre kell koncentrálnod, amely a kérdéses érzelmet felkorbácsolja.

A példa kedvéért legyen ez a helyzet a következő. Egy fiatal lány buliba készül. A legjobb barátnője hívta meg rá, és ő természetesen örömmel mondott igent. Ezzel egy időben azonban feszültté is vált, és a kitűzött időpont közeledtével a feszültsége egyre csak növekedett. Aggódott, hogy mi lesz majd a buliban.
Azért aggódott, mert az utóbbi időben egyre fokozódó problémát jelentett a számára, hogy fesztelenül, oldottan viselkedjen az ilyen eseményeken. Szerette volna jól érezni magát, mint a többiek, de sehogy sem sikerült neki, és nem értette ennek az okát. A legutóbbi alkalommal is az történt, hogy miközben néhányan szinte rögtön, a parti elején belevetették magukat a szórakozásba és önfeledten táncoltak a szoba közepén, ő félszegen, szorongva figyelte őket a falnak támaszkodva. Mindezt önbizalom-hiányra vezette vissza. Ő úgy fogalmazott, hogy önértékelési problémája van.

Attól, hogy ezt a helyzetet ellátja az “önértékelési probléma” nevű címkével, semmi nem fog változni. Ettől még nem fogja tudni, sem azt, hogy mi a baja, sem pedig azt, hogy mit tegyen annak érdekében, hogy az megszűnjön. Akár táncol, akár a fal mellett álldogál, akár átsomfordál egy másik szobába, továbbra is feszült marad, sőt, ha visszautasítja a meghívást, az sem javít a helyzetén. Bármelyiket választja is ezen lehetőségek közül, azzal csak azt akarja elkerülni, hogy még stresszesebb legyen. Nem tesz mást, mint menekül a probléma elől. A stressz feladata pont az, hogy a figyelmét felkeltse. Ha odafigyelés helyett menekül, akkor elvesztegeti a lehetőséget, és elmélyíti a problémát.

Az odafigyelés azt jelentené, hogy megfigyeli, kideríti, hogy miért, és hogyan alakította ki ezt a gátlásos viselkedést?

Erre a helyzetre másik címkét is rá lehet aggatni: gátlásosság. Szeretne táncolni, de nem mer, mert valami gátolja, akadályozza benne. Ez a valami rossz érzést kelt, és ráadásul attól függetlenül megmarad, hogy elmegy a buliba, vagy nem, sőt, még, ha netán táncolna, az sem javít rajta. Valamiért kialakított egy gátlást, amiről egyetlen dolgot tudhat biztosan: ha pusztán “leküzdi”, és annak ellenére cselekszik, akkor azzal csak ront a helyzetén. Ehelyett inkább azt kellene kiderítenie, hogy mi ellen védi ez a gátlás?

Erre csak akkor tud fényt deríteni, ha megtanulja az érzelmei elméjét megfelelően használni, mivel ott tárolja az összes megoldásra váró konfliktusát (emlékét).

A gátlás mindig egy tévedés, téves következtetés miatt alakul ki, és mindig egy hibás viselkedésminta megismétlésétől véd. Az ő esetében történelem órán került sor a gátlás kialakítására. Nem szerette a történelmet, ezért nem is szívesen tanult rá. A történelem tanár ráadásul vakon lelkesedett a tantárgyáért, és személyes sértésnek vette, ha bárki máshogy viszonyult hozzá. Ha valaki nem tanult, akkor képes volt arra, hogy a többiek előtt megszégyenítse. Ez történt vele is. Nem készült, és megszégyenítették. Az itt érzett szégyen volt az, ami a gátlást kialakította nála, és a későbbiekben arra sarkallta, hogy a hasonló kimenetellel kecsegtető helyzeteket elkerülje. Ez aktiválódott többek között a buliban is, ahova a barátnője hívta.

A gátlás azért alakult ki nála, hogy megakadályozza őt abban, hogy az ehhez hasonló megszégyenüléssel járó helyzetekben egy adott módon reagáljon, és ezzel még nagyobb bajba sodorja önmagát. Ahhoz, hogy a gátlást oldani tudja, a történelemóra segítségével ki kell derítenie a tévedése lényegét, és megoldani azt. Ez azt jelenti, hogy meg fog változni. Amikor ez megtörténik, a gátlás oldódik, és nem lesz a továbbiakban problémája azzal, ha bulizni hívják. Hogy miért, és hogyan fogja majd akkor kezelni ezt az adott helyzetet, az csak a gátlás oldását követően lesz látható a számára. Ezt a feladványt pusztán logikai úton, az érzelmi eme és a tudat megfelelő alkalmazása nélkül nem képes megoldani. Csakis az elme “érzelmi feldolgozó üzemmódba” való átkapcsolásával nyílik meg a számára az út.

Loós Balázs

AnaLog Terápia

Kapcsolódó cikkek, linkek: 

Az elme működéséről, az öngyógyításról és probléma megoldásról további információkat tudhatsz meg az AnaLog elme I. című könyvből, vagy az AnaLog elme I. című képzésen.

Miért van szükség az érzelmek oldására?

A tünetek (gátlások) célja, és kialakulása

Mitől függ, hogy milyen gyorsan gyógyulsz?

AnaLog Terápia konzultáció

About The Author

Loós Balázs

Loós Balázs vagyok, az AnaLog Terápia megalkotója. Hiszem, hogy mindenki maga dönt a sorsáról, és határozza meg azt, hogy milyen élete lesz. Ha változtatni akarsz azon, amit tapasztalsz, akkor a viselkedéseden kell változtatnod. A viselkedésedet pedig az érzelmeid irányítják.