A félelem

Minden félelem oka egy tévedés. Olyan tévedés, amit tudáshiány, azaz tapasztalatlanság okoz. A tudáshiányra, tapasztalanságra van egy külön szó is: a hit.

A félelem alapja a hit. A félelem maga úgy alakul ki, hogy egy téves következtetésre (“azt hiszed, hogy rossz lesz neked”) döntést alapozol, majd a továbbiakban e döntés alapján cselekszel. Az még nem félelem, amikor azt hiszed, hogy rossz lesz neked. Attól válik félelemmé, hogy megpróbálod elkerülni, valamit tenni annak érdekében, hogy ne történjen meg veled. Ezzel elindítasz egy folyamatot, melynek során minél többször döntesz és cselekszel, annál erősebb lesz a félelemed. Sajnos az sem segít, ha veszteg maradsz, mert az a bizonyos dolog attól még bekövetkezhet, hogy nem teszel semmit, és akkor is rossz lesz. Tulajdonképpen mindegy, hogy teszel ellene, vagy sem, mert a félelmed attól alakul ki, hogy azt hiszed, hogy rossz lesz neked. Más megoldásra lenne szükséged.

Különösen a nyugati féltekén terjedt el az a tévhit, hogy aki nem képes a döntésre és a cselekvésre, az nem ura az életének, ezért itt a többség általában mindaddig a cselekvés útját választja, amíg lehetősége van rá. Ha nem így tenne, akkor tehetetlen bábnak érezné magát. Abban a pillanatban viszont, amikor cselekvésbe fog, megpecsételi a sorsát, mert a cselekedetét a  félelmetesnek hitt helyzet elkerülésének szándéka fogja vezérelni. Tehát maga a félelem. Az a félelem, hogy bekövetkezik az a rossz, amitől tart, és amit “megérzett”. A rossz, amiről azt hiszi, hogy bekövetkezhet, azonban nem egy megérzés, hanem egy emlék. Egy emlék ellen pedig nem tehet semmit, legfeljebb feldolgozhatja.

Amikor a félelmed  alapján döntesz, akkor a cselekedetedet valójában nem az vezérli, hogy attól félsz, hogy rossz lesz neked. Az fogja vezérelni, hogy legutóbb ilyen helyzetben rossz volt, és te nem tehettél ellene semmit. Ha tehettél volna, akkor nem így alakult volna, de te nem tudtad megakadályozni, kontrollálni. Vagyis attól félsz, hogy elveszíted a kontrollt, és nem te döntesz a sorsodról. Így aztán a döntéseid nyomán egyre jobban növeled a kontrollt és szűkíted a mozgásteredet. Ha elég okos vagy, akkor ezt olyan jól tudod kivitelezni, hogy egy idő után az életed megáll. Már nem tapasztalsz újat, és nem tapasztalod a régit sem, mert az rossz lenne. Túl azon, hogy ez rettentően unalmas, csak állsz tehetetlenül, és azt érzed, hogy veled nem történik semmi. Bekövetkezett az, amivel riogattak. Döntés- és cselekvésképtelen, tehetetlen emberként nem vagy ura az életednek. Ebben a helyzetben az, hogy okos vagy sovány vigasz, mert egyben boldogtalan is, és az eszeddel ebből a kutyaszorítóból nem tudsz szabadulni.

Amikor ilyen helyzetbe kerülsz, akkor nem marad már más – miután cselekedni úgysem tudsz -, mint az emlékek, és az érzelmek feldolgozása, vagyis a félelem oldása. A félelem célja az, hogy megtanuld, hogy nincs okod félni, és akkor, amikor azt hiszed, hogy rossz lesz neked, valójában nem a cselekvésnek, hanem a feldolgozásnak jött el az ideje. Azt jelzi, hogy megértél a változásra. A változás célja, hogy ne akarj kontrollálni, vagy más szóval manipulálni.

A félelemtől való megszabadulás egyetlen lehetősége annak az emléknek a feldolgozása, amelyben ered. Az AnaLog Terápia az emlékek (és érzelmek) feldolgozására lett kifejlesztve.

Itt olvashatsz arról, hogy hogyan alakulnak ki a  problémáid, és érzelmeid.

Hogy hogyan tudod őket felszámolni, azt megtudhatod az AnaLog elme I. című könyvből, és elsajátíthatod a tanfolyamon.

Az elme felépítéséről pedig itt olvashatsz.

About The Author

Loós Balázs

Loós Balázs vagyok, az AnaLog Terápia megalkotója. Hiszem, hogy mindenki maga dönt a sorsáról, és határozza meg azt, hogy milyen élete lesz. Ha változtatni akarsz azon, amit tapasztalsz, akkor a viselkedéseden kell változtatnod. A viselkedésedet pedig az érzelmeid irányítják.